2017. július 29., szombat

14.rész

Az idő gyorsan telt. A percek és órák csak úgy rohantak. Az egyik pillanatban még a suliban ültem, a másikban már Dawe garázsában próbáltunk, a harmadikban pedig kezdődött előröl az egész. Ördögi körforgásnak éreztem. És mégis, alig bírtam magammal.
Öt nap telt el szombat óta, ami annyit tesz, hogy a maival együtt négy nap maradt a Mamuszig, ahol kiderül az első hivatalos döntés. Mikor felkeltem, elsőre a fáradtságot éreztem, majd pedig a hirtelen jött idegességet, amit a dátum okozott. Később kiderült, hogy nem véletlenül voltam ideges.
Reggel egy dupla tesivel kezdtük a napot, ami annyit jelentett, hogy én leültem a padra, a többiek meg hajtottak ezerrel. Ez után egy dupla karamellás forrócsokit vettem Cinitől, aki a sulibüfében dolgozott. Cini a világon a legközvetlenebb nő, de komolyan. A forrócsokitól egy kicsit kikapcsolt az agyam, így tehát éledezve lépkedtem fel az A épület lépcsőjén, amikor szembesültem a ténnyel.

            - Skacok, milyen óránk lesz? – sétáltam oda a többiekhez, mire azok faarccal közölték...

             - Angol.

És nekem ekkor bekövetkezett a kék halál. A tanárnő ugyanis nem igazán kedvel, amit megértek, az érzés kölcsönös. De ez még fokozódott rá pár másodpercre.

           - És dogát írunk – fordult felém Szabi. Bennem az ütő is megállt, mivel gőzöm nem volt róla, hogy hol tartunk. – Méghozzá témazárót.

Ja, vagy úgy.
Később aztán kiderült, hogy valamit mégis sikerült összekaparnom, de egy kettesnél jobbat nem tudtam írni, amin nem is csodálkoztam.
A nap hátralevő részében semmi érdekes nem történt, Dominikával és pár barátommal lógtam szünetekben, miközben a kilencedikesek füzettel a kezükben rohangáltak fel s alá. Hazaérve aztán annál nagyobb káosz fogadott.
A konyhában ott ült Robi, Mama, és hatalmas meglepetésemre Dóri, a nővérem, valamint apa, és egy számomra ismeretlen egyed, aki különben hímnemű lévén iszonyat helyes volt.

            - Nusi, hát itt vagy! – ugrott oda Dóri, és a szuszt kinyomva belőlem nekiállt ölelgetni.

A nővéremmel kiskoromban sosem volt jó kapcsolatom, ám mikor ő apuval ment, én pedig maradtam, akkor megváltozott a kapcsolatunk. Kiderült, hogy egy jó fej, vicces nővérem van, aki mostanra egy újságnál cikkezik külföldön, és ha jól sejtettem a vőlegényét is magával hozta.
Ebben az esetben a cuki fiú ott a konyhában Mark volt, aki angol származású, így mikor bemutatkozott a felét sem értettem annak amit mond a brit akcentusa miatt. Na meg persze az is közre játszik a történetben, hogy valami iszonyat gyenge vagyok angolból, de azért kikérem magamnak, az alapokat még tudom.
Estére már minden ment, mint a karika csapás. Kiderült, hogy Dóriék a koncertem miatt jöttek haza, és hogy egy darabig maradnak, de apa szombat délután megy is vissza Londonba, valami üzleti tárgyalás miatt. Rossz testvér vagyok, mivel nem tudom pontosan hol is laknak, de az rémlik, hogy Dóriék nem sokára Dublinba szeretnének költözni Markkal, az eljegyzésük alkalmából pedig meg is értem, hogy nem akarnak tovább apuval hármasban maradni.
 
Csütörtök reggel friss kávé illata csapta meg az orromat, így könnyebb volt felébredni, mint előtte bármikor. Kikászálódtam az ágyból és a konyhába vergődve lehuppantam egy roskadozó székre.
            - Jó reggelt, hercegnő! Mivel óhajtja a kávét? – mosolygott rám Dóri.
            - Nem vagyok hercegnő, és tejjel meg három cukorral – válaszoltam két ásítás között, mire Dóri a hűtőre mutatott.
            - Mire vársz, szolgáld ki magad!
Nyelvet öltöttem rá, és néhány perccel később már egy bögre tejeskávéval meg egy vajas zsömlével tömtem a fejemet.

            - Akkor holnap este igaz? – mosolygott továbbra is a nővérem, én pedig nagyokat bólintva válaszoltam neki.

Mikor úgy éreztem, hogy ideje készülni, bementem a szobámba, és előkotortam a szekrényből pár göncöt. Ezúttal egy tépett sötét farmert, egy fűzős toppot, és egy piros-fekete kockás inget vettem fel, némi lánccal és szegeccsel megtűzdelve. A hajamat egyszerű copfba kötöttem, és a legalapvetőbb sminket feltéve késznek tituláltam magam. A bakancsommal babráltam ugyan még egy darabig, de még így is tíz perccel előbb odaértem, mint szoktam.
A garázsban pizza illet terjengett, és két asztal tele volt pakolva különböző alkoholos, és alkohol mentes italokkal.
Liz szülinapjára időzítettem az iskolai felkérésről való beszámolást.
Tomi épp a dobot pakolta el, mikor beléptem.
Egy gyors ölelés után felkaptam az egyik gitárt, és bevittem a lakásba, ahova a hangszereket költöztették a buli idejéig.
Dawe épp visszafelé indult, mikor beleütköztem.
            - Most komolyan, Nusi? – nevette el magát. – Te tényleg így pasizol!
            - Ez nem igaz! – csaptam rá a vállára nevetve. – Arról nem tehetek, hogy te állandóan nekem jössz.
            - Én, neked? – vonta fel a szemöldökét Dawe. – Talán inkább te nekem, Szívi.
Ezt viszont már határozottan nem tudtam értékelni, úgyhogy letettem a gitárt, és visszasétáltam a garázsba. Dawe nevetése visszhangzott a lakásban.

Néhány órával később már javában ment a buli.
Peti egy üveg sörrel a kezében a zenét válogatta, Dawe a fotelban ülve beszélgetett egy szőke lánnyal, aki szemmel láthatóan többet akart tőle. Liz és Tomi táncoltak a többi vendéggel együtt, és élvezték, hogy Liz betöltötte a nagykorúságot.
Dani mellettem állt egy doboz energiaitallal a kezében, és figyelmesen hallgatta a Kaptár legújabb részéről szóló véleményemet.
            - Én is látni akarom, basszus! – sóhajt fel, én pedig elnevetem magam.
            - Semmi akadálya! Felpattansz egy buszra, és elmész szépen a moziba. – vontam meg a vállamat.
            - Az úgy nem buli, egyedül tök szar moziba menni.
            - Akkor miért nem viszel valakit magaddal? – mosolyogtam rá. Dani arcára furcsa kifejezés ült ki.
            - Mit szólnál hozzá, ha a Mamusz után elmennénk és megnéznénk valamit? – kérdezte.
 
Elsőnek nem is gondoltam bele, hogy ez milyen jellegű meghívás lehet. Csak miután rávágtam, hogy persze, menjünk.

            - Király! Akkor randizunk! – Dani arcán elterült egy hatalmas mosoly, és elrugaszkodott a faltól. Egyenesen Lizhez lépett, hogy szülinapja alkalmából jó alaposan megölelgesse.

Szinte megfagyva álltam a fal mellett, és egyetlen pontra meredtem magam előtt. Úgy gondoltam, hogy a pálinka segít majd ellazulnom, ezért odaléptem az asztalhoz és öntöttem. Felhajtva megéreztem a nyelőcsövemet égető folyadékot, és egyből úgy éreztem visszatért belém a élet.
Viszont még hátra volt egy beszélgetés, amit nem lehetett tovább halogatni.
Odapattantam Dawe mellé, és belesúgtam a fülébe, hogy csapatmegbeszélést kell tartanunk. Dávid mosolyogva bólintott, és visszafordult a szőke cicához, akinek gyűlölet áradt a szeméből, mikor felém nézett.
Pont nem tudott érdekelni, hogy mit gondol a csaj rólam és Dawe-ről, ezért odaléptem Petihez, aki épp egy Good Charlotte dalt kapcsolt be. Neki is elmondtam, amit Dávidnak, és ő is jelezte, hogy egy pillanat, csak bekészít pár dalt.
 
A tömegen átfurakodva Lizékhez is megérkeztem. Megölelgettem, boldog szülinapot kívántam, majd karon ragadtam Danit és Lizt, hogy elraboljam őket pár percre.
Fent a lakásban aztán mindenki összegyűlt.
           - Mi a helyzet? Mi ilyen sürgős? – kérdezte Peti.
           - Oké. Az a helyzet, hogy pár napja behívatott magához az igazgatónő a suliban. – kezdtem.
           - És? Ez miért ilyen fontos? – Liz türelmetlenül fújtatott.
           - Azért hívatott be, hogy felkérjen, lépjünk fel a diáknapon. – közöltem. Nem néztem rá senkire sem, mikor kimondtam a lényeget. – Igent mondtam a fellépésre, de természetesen visszamondhatjuk, ha úgy döntötök.
Azzal otthagytam őket, hogy gondolkozhassanak a dolgokon. Visszamentem a garázsba, és mivel iszonyatos fáradtság jött rám, így felkaptam a kabátomat és hazaindultam.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése