2017. augusztus 12., szombat

BLAST Novella-, Rajz-, Vers-, és Videó Pályázat

Sziasztok!

Mint azt láthatjátok, egy játékot szeretnék indítani. Ezt a játékot a BLAST című történet köré építem fel, így nem árt, ha azért elolvassátok az eddig megjelent részeket is.

Lássuk hát, hogy miről is van szó:

I. Novella
Készíthettek novellát bármelyik szereplő szemszögéből (leszámítva Nusiét, mivel maga a történet az ő szemszögéből íródott) egy általatok választott részhez.
FONTOS: - Tüntessétek fel, hogy melyik részhez írtátok a kiegészítő novellát
                 - És Kinek a szemszögéből írtátok.
 Ennek a beküldési határideje 2017. augusztus 20. (18:00)
- minimum 1, maximum 10 A4-es oldal
- Times New Roman, 12-es betűméret
- PDF formátumban elküldve

II. Rajz
 Készíthettek rajzot is, aminek két témája lehet.
- Egy általad választott rész ábrázolása,
- Valamint a banda mottójának, a "Hallatni akarjuk a hangunkat" ábrázolása.

Ezt készíthetitek kézzel, vagy számítógépen is, ahogy nektek könnyebb. Vízjelezzétek!
Ennek a beküldési határideje 2017. augusztus 25. (12:00)

III. Vers
Készíthettek verset is, itt azonban kötött a téma.
A feladat a következő: Írj egy verset egy koncertről, amin részt veszel a közönség sorai között.
 Ennek a beküldési határideje 2017. augusztus 20. (19:00)

IV. Videó
Készíthettek Videót is a történethez, amelyben akár Ti magatok is eljátszhatjátok az általatok választott szerepet. Legyen szó akár arról, hogy valamelyik, a történetben szereplő dalt adjátok elő, akár valamelyik jelenetet, a határ a csillagos ég!
Ennek a beküldési határideje 2017. augusztus 25. (10:00)

A munkákat az officialbee29(kukac)gmail.com  címre várom, a tárgyban kérlek tüntessétek fel, ki mivel jelentkezik.
Egy ember akár több kategóriába is jelentkezhet.

Amit az email tartalmazzon:
- Név( akár írói álnév)
- Kor
- Mivel jelentkezel
- Ha te nyernél, melyiket választanád a nyeremények közül

Eredmény hirdetés: 2017. szeptember 3-5.  között várható.

A nyereményekről:
Mert bizony, nyeremény is lenne. Az a személy, akinek a munkája az első helyezett lesz, választhat két nyeremény közül.
- Ajándéktárgy Barcelonából, amit postai úton küldök el, attól függően, mikor sikerül utaznom. Ezt természetesen képen dokumentálnám is, hogy biztos lehessen a nyertes abban, hogy Barcelonából származik a nyereménye.
- Egy szabadon választott könyv, amit postai úton küldök el a nyertesnek December hónapban.

Közönségdíj
A munkákat beérkezésüktől fogva megosztom az oldalon, és lehet rá szavazni az alul elhelyezett kis gombokkal, ezért célszerű lenne feliratkozni a blogra, ha nem szeretnétek minden órában fellépegetni rá. Az a munka, amelyik a legtöbb pozitív szavazatot kapja, szintén egy Barcelonából származó ajándéktárgyat kap.

Ezen kívül Minden helyezett Postai úton, és Minden résztvevő Online fog kapni egy Oklevelet.

A beérkezett jelentkezések akkor érvényesek, ha megkapjátok a válasz e-mailt Tőlem, illetve a blogotokon feltüntetitek az emailben küldött információkat!

Ha kérdésetek merülne fel, kommentben írjátok le és amint tudok, válaszolok!
Sok sikert kívánok Mindenkinek!
Csóközön,
Bee

2017. augusztus 6., vasárnap

19. rész

Végül pontban hétkor megérkeztek ők is, méghozzá olyan szerkóban, amilyet én még nem pipáltam rajtuk soha. Mindenkin volt valami bőr, mindenkin volt némi lánc és szegecs, ezáltal akaratlanul is összeöltöztünk.
           - Hát itt vagy! – robbant elém Dani, én pedig nem tudtam hirtelen miről van szó. – Leborotváltad a lábunkat! Összefirkáltál! Ne tudd meg, hogy mennyire haragszok! – mondta, de a szemében a végére már visszafojtott nevetést láttam. Kihalásztam a kabátomból a cigimet, és felé nyújtottam egy szálat.
           - Béke? – mosolyogtam. Néhány másodperc hezitálás után kikapta a kezemből a cigit, és megölelt. – Ezt igennek veszem.

Dávidék csak gratulálni tudtak, amiért úgy oldottam meg a bosszúmat, hogy nem is ébredtek fel rá. Mikor a többiek bementek csekkoltatni minket, Dávidot visszahúztam.
            - Beszélnünk kell.
            - Hallgatlak, szívi – kacsintott.
            - Jaj, ezt tartogasd a színpadra, Dawe. – nevettem ki, és elmondtam az aggályaimat Lizzel kapcsolatban.
            - Lehet, hogy jobb ha ebbe nem szólunk bele, Nusi. De azt tudom, hogy ha ennek vége, beszélnünk kell négyszemközt – azzal ott hagyott. Még szívtam néhányat a cigimből, majd eloltva én is utánuk mentem.
Az épületben fülledt volt a levegő, és az emberek hagymás-zsíros kenyérrel meg sörrel mászkáltak.
Egyszer jártam már a Mamuszon, és tudtam, hogy a zsíros kenyér valamiért hozzátartozik a rendezvényhez, így nem lepődtem meg rajta.
A zene szólt, az emberek nevettek, az apró színpadon pedig páran a felszerelést és a hangszereket rakták össze.
Dani messziről integetett nekem. Odaérve a bandához átölelte a derekamat, és folytatta a poénkodást. Jó volt így látni őt.
De nem tudtam nem észrevenni, hogy Dawe a kezét nézni, ami a derekamon pihen. Egy pillanatra ránéztem, és ő a szememre emelte a tekintetét. Csokoládébarna szeme örvénylett, annyi érzelem volt benne, mint eddigi ismeretségünk során soha.
Tudnia kellett, hogy nem fogom cserben hagyni Danit. Más módon pedig nem bizonyíthattam ezt, minthogy tartottam a számat arról a csókról.
Kilenckor aztán nekikezdtek a fellépők. Legelsőnek a Glorie's Scream lépett fel, ezzel megalapozva a hangulatot. A bakit ott ejtették, hogy azt a dalt is előadták, amit én énekeltem mikor kiderült a Rock 'n Pets terve. Ezzel aztán nevetség tárgya lett a szemünkben a banda, mivel még a hangok sem jöttek ki a lánynak.
Ha ezt a bakit nem ejtik meg, akkor viszont nagyon komoly kis koncertet adtak volna. A közönség nagyon élvezte, és addigra nekünk is elárasztotta az ereinket az adrenalin.
Utánuk egy palotási banda, a Hideg Fémek következett, akik tűrhető zenét nyomattak, de viszont az énekes lány cincogása elrontott mindent. Mikor ők végeztek, kezdődött az igazi műsor.
Idő közben egyre nagyobb tömeg lett az apró épületben, és néhány ismerős arcot is felfedeztem. Köztük Dominikát, Szabit, Ritát, Ákost és két barátomat, Vikit és Tomit.

           - Köszöntsétek a Rock 'n Petset! – kiáltotta el magát az előző zenekar énekese, mire Dani féltestvére, és annak bandája fellépett a színpadra. Főként Deuce, Asking Alexandria, és The Agonist számokat adtak elő, amik kifejezetten jól voltak feldolgozva.

Dani olyan erővel kapaszkodott belém a féltestvére láttán, hogy harag cikázott át az agyamon. Félt tőle, efelől semmi kétségem sem volt. Az aggasztott, hogy miért fél.

            - Azt hiszem, ők lesznek a befutók – szólalt meg Viki, aki idő közben odakászálódott hozzánk.
            - Ne felejtsd el, hogy kivel állnak szemben. – kacsintottam rá, és mikor befejezték gyorsan összehívtam a srácokat.
            - Oké gyerekek, most vagy soha. Adjatok bele apait anyait, mert ha most kiesünk, akkor egy életre hallgathatjuk majd az Állatoktól! Velem vagytok?
Dávid ekkor a levegőbe csapta a kezét és elkiáltotta magát.
           - Ki a banda?
           - A BLAST! – kiáltottuk a választ, és még kétszer egymás után elismételtük ezt a folyamatot. Mikor aztán a színpadra léptünk, már mindenki elemében volt. Danival a Just Like You című számot kezdtük el játszani, Peti pedig parádés mozdulatokkal adta nekünk a ritmust.
           - Jó estét, Palotás! – kiáltotta a mikrofonba Dawe, mire a közönség felordított. – Na, jó a buli?
Dávid végig követte a ritmust, mi pedig húztuk neki az időt.


- Aki ismeri a dalokat, énekelje velünk! – kiáltotta végül, és nekiállt. – I could be mean, I could be angry, you know I could be Just Like YOU!énekelte, mi pedig Danival összesétáltunk, hogy együtt gitározzunk. – You thought you were standing beside me, You were only in my way...
Dávid a refrénnél elkezdett ugrálni, és a közönség első sorával pacsizott, miközben néhányan nekiálltak pogózni.
 – I could be cold, I could be ruthless, You know I could be Just Like You!
Mikor aztán vége lett, Peti ritmust adott, mire Dani és Dawe helyet cserélt, és elkezdődött az I Feel Like Dancin'.
Dani teljesen elbohóckodta, ezzel fokozva a hangulatot, ami eközben egyre inkább forrósodott a közönség között. Az emberek velünk énekelték a szöveget, és pogóztak, miközben Dani flörtölgetett az első sorban álló lányokkal. Mikor ennek a számnak is vége lett, én következtem. Dani kivette a kezemből a gitárt, és kezembe nyomta a mikrofont, miközben elkezdődtek az Off with her Head első szólamai. A lábamat feltéve a hangosítóra nekiálltam headbangelni, és a közönség velem együtt csinálta. Olyan szintű extázis kerített hatalmába, amit még leírni is nehezen lehet. Az biztos, hogy a sérült lábamnak kutya baja sem volt abban a pillanatban.

             - How long until it starts to do me in, I can't give out what I'm not breathing in ...énekeltem, és a közönség velem együtt morogta a szöveget. – Don't let go 'cause I don't wanna be this, I don't wanna be this... ekkor leugrottam a színpadról, egyenesen a közönség közé.

Ahogy énekeltem, kerestem a szememmel azokat, akik végig énekeltek, és eléjük adtam a mikrofont, így még inkább táplálva a hangulatot. A szám végére aztán vissza tértem a színpadra, és miközben a többiek már a következő szám dallamát játszották, én beleszóltam a mikrofonba.
            - Na, hogy tetszik emberek? – kiáltottam, mire egyhangú választ kaptunk. – Folytathatjuk?
Ekkor Dawe felturbózta a dallamot, és a Requiem of the Drunk című számot kezdtük el.
            - La la la la la la Let' get Drunk, and let's go Home together, la la la la la la Let's get Drunk, and let's get stoned together, La la la la la la Let' get Drunk, and let's go Home together, la la la la la la Let's go home ....- a közönség sorai között egyre nagyobb pogó támadt, és már nem láttam olyan embert, aki ne csatlakozott volna hozzánk.
Dani és Dawe a szólók alatt végig a közönség között tartózkodott, miközben mi Lizzel headbangeltünk.
Néhány szám eljátszása után aztán letelt az időnk, és a röpke háromnegyed órás koncertünk végén alig engedett le minket a közönség. Ekkor nevetve léptem előre, és ismét megszólaltam.

            - Palotás, ti vagytok a legjobbak! – mondtam, mire hatalmas tapsot kaptunk. A srácok idő közben vízzel öntöttek le pár embert, a közönség pedig ettől még inkább bevadult. – Skacok, köszönjük! De most már következzen az, ami miatt most itt vagyunk!- erre még nagyobb ovációt kaptam.

Az egyik szervező, Kata lépett ekkor a színpadra, mi pedig még egy utolsó puszi dobálás és meghajlás után lementünk a színpadról, a többi versenyző közé.
            - Köszönjük ezt a csodás hangulatot ma este! – mondta Kata, mi pedig még mindig extázis alatt vedeltük a sört, a vizet, és a különböző alkoholmentes italokat. – Mielőtt folytatnánk, Itt van most velünk a Zaj! Pályázat egyik zsűritagja... – és ekkor nyeltem félre a sörömet. – Fogadjátok sok szeretettel Lukács Lászlót, a Tankcsapda énekesét!
           - Hogy mi van?! – kiáltott fel Robi is, aki még fel sem dolgozta, hogy mi történt körülötte néhány perccel ezelőtt. A tömeg felbolydult, és a Mennyország Tourist szövegét kezdte el kántálni.
Lukács laza léptekkel sétált fel az apró színpadra, és egy félmosoly kíséretében kezeit a levegőbe lendítette, mintha védekezne.
            - Ez igen, gyerekek! Gyerünk, hagy halljam! – kiáltotta, és a tömeg, most már velünk kiegészülve rákezdett újra a szövegre.
            - Majd rólad szólnak a hírek, veled van tele a sajtó, aki a pokolra kíván jutni annak balra a második ajtó... énekelte a tömeg.
Mikor végeztünk, nevetve tapsolt meg mindannyiunkat. Egy pár perc után végül lecsitította a kedélyeket, és előhúzott egy borítékot a kabátjából.
            - Palotás! – szólt – Itt van a kezemben az első szita eredménye, ami után csupán öt versenyzőnk marad! Készen álltok?! Dobpergést kérek..- nézett ránk, mire Peti felvágtatott a színpadra, ezzel elérve a közönségből felhangzó nevetést
            - Akik tovább jutottak azok pedig nem mások mint...... Jaj, alig látok valamit! – mondta, belőlem pedig kitört az izgalom.
           - Ne húzd már az időt! – kiáltottam fel, majd egy gyors mosolyt erőltettem az arcomra, egy olyan nézéssel karöltve, miszerint „Nem, nem én voltam! Én? Én soha!”
           - Jó, jó, jó! Akik tovább jutottak a második körbe, ezzel kiérdemelvén a legjobb öt közé tartozást nem mások mint a ROCK 'N PETS!... – kiáltotta, mire a banda kiabálva ünnepelni kezdett. – ... És.. hoppá-hoppá, meglepő fordulat!
Lukács végigtapogatta az összes zsebét, és láttam az arcán, hogy nem érti mi történt. Nem találja a borítékot.
Páni félelem kapott el, és egyik kezemmel Daniba, a másikkal Dawe-be kapaszkodtam.
Ekkor keresztülvágott a tömegen egy harmincas éveiben járó nő, kezében a másik borítékkal.

            - Szuper, meg van! Ennek örülök! – dörmögte Lukács a mikrofonba. Miután a kézbe kapta az eredményt, kibontotta a borítékot, és úgy éreztem, hogy körülöttem minden hang eltűnt.
            - A másik banda pedig a.......
Az érzés, amikor elér a felismerés, hogy megváltozik az életed. Amikor előre érzed, hogy most ez máshogyan lesz, mint eddig. És végül meghallod, amit annyira szerettél volna.

            - A másik banda pedig a BLAST!

Abban a pillanatban, hogy az információ elért az agyamig Dawe felé fordultam, aki a hajába túrva nevetett. Rám nézett, és ölelésre tárta a karját, én pedig jó erősen megölelgettem.
Egy perccel később Danit is odarántottuk, majd végül Peti is csatlakozott hozzánk.
Kicsi a rakás alapon Lizt is megölelgettük, és sírva, nevetve, extázisban buliztuk végig a Holtidő koncertet.

2017. augusztus 5., szombat

18. rész

Reggel hatkor kávé illatra keltem, de most nem volt kedvem inni belőle. Nem vágytam másra, mint egy doboz sörre, és némi kajára, ami a korgó gyomromat elhallgattatja. Kisétálva a konyhába rántotta illata csapta meg az orromat, és az asztalon valóban ott virított a ráncos tojás, meg némi pirítós, vaj, és dzsem is, na meg narancslé és tea. Mark épp akkor öntötte ki a kávét egy apró pohárba, Dóri pedig mosolyogva nézte őt.
Annyira szerelmesek, hogy az már szinte fáj. Nem azért, mert bántja a szememet, hogy boldogok. Hanem azért, mert tudtam, hogy nekem esélyem sem lesz erre a boldogságra.

             - Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva, és megérezve az áfonya dzsem illatát hatalmasat kordult a gyomrom. – Úristen, kaja!

Dóri persze felnevetett, és mivel Mark is törte a magyart, így ő is megmosolyogta a mondatomat. Aztán angolul szólalt meg, ami nekem tolmácsot igényelt.
            - Dóri said that you like the cranberry. – mosolygott, én pedig Dórira néztem.
            - Azt mondja, hogy hallotta, hogy szereted az áfonyát. – nevette el magát, és puszit nyomott a srác arcára.
            - Mondjátok azt, hogy van még itthon sör. – lépett ki Robi is kómásan a szobából, majd mikor meglátta az asztalon lévő bőséges reggelit, megszaporázta lépteit. – Visszavonom, tejet adjatok.
Erre persze mindenki elnevette magát, és miután mama is csatlakozott hozzánk, nekiálltunk megreggelizni. Olyanok voltunk mint egy nagy család azokban az amerikai filmekben. Már csak apu és anyu hiányzott volna, de ők addigra már réges-régen nem figyeltek ilyenekre. A fiúkról sejtettem, hogy kilenc előtt nem ébrednek fel, így megkértem Robit, hogy ha felébredtek, és elmentek, jelezzen nekem telefonon.
Először nem értette miért, majd mikor elmeséltem a kis borotválós húzásomat gondolkozás nélkül belement.
Minden spórolt pénzemet előszedtem, és Dórival végigjártuk Hatvan összes butikját.
Míg ő nekem keresett fellépő ruhát, én titokban a baba holmikat nézegettem. Nagynéni leszek és szeretném, ha a testvérem tudná, hogy alig várom már. A legapróbb kis rugdalózókat nézegettem, mikor ő épp egy magassarkút vizsgált, kabátkákat kerestem, mikor ő egy hozzám passzoló felső után kutatta a boltokat, és mikor megtalálta, én szívesen bújtam bele a kiválasztott darabokba.
A nővérem és az anyám ízlése között nincs túl nagy különbség, de hozzáállásban rengeteg van. Míg anyám az ő elképzelése szerint akar felöltöztetni, ha itt van, addig Dóri figyelembe veszi, hogy nem egyezik az ízlésünk és inkább olyat keres, amit láthat rajtam, vagy a ruháim között.
Most egy szegecses fekete felsőt adott a kezembe, egy fehér trikót, amin szintén szegecsek voltak, és egy tépett nadrágot, ami leginkább bőrre hasonlított, és csipke betét volt rajta.
Felpróbálva úgy döntöttem, hogy a nadrág maradhat, de a két felsőnek mennie kell, ugyanis annyira ki volt belőlük mindenem, hogy borzalmasan festettem.
          - Na? – kukucskált be Dóri, én pedig mosolyogva közöltem a jó hírt.
          - A nadrág oké, az tetszik, de másik felsőt kell találnom, mert az nem passzol hozzám. Cipőt találtál? – néztem a kezére, amiből egy fekete tornacsuka kandikált ki.
          - Egyelőre csak ezt találtam, de ez harminchetes, az meg neked kicsi. – sóhajtott, én pedig felnevettem.
          - Jó, hogy itt vagy, Dóri! – mondtam. A szemében láttam egy percre, hogy elérzékenyül, és tudtam, hogy ebből bőgés lesz. Nem tévedtem.
Néhány perccel később már a próbafülkében szipogott, én pedig mosolyogva adogattam neki a papír zsebkendőt.
          - Bocsi, csak a hormonok.. – motyogta sírós hangon, mire én elnevettem magam.
          - Ha nem lennél terhes is sírtál volna! – közöltem vele, mire ő nevetve bólogatni kezdett.
          - Az is lehet.
 
Úgy egy órával később két csomaggal a kezünkben kiléptünk az utolsó üzletből is, és mivel Mark idő közben ideért a kocsival, így nem kellett gyalogolnunk sem. Beültünk egy cukrászdába, megettünk egy-egy sütit, megittunk pár pohár forrócsokit, és haza indultunk.
Hazaérve aztán gyorsan becsomagoltam az ajándékomat egy újságpapírba, majd egy dobozba tettem, és azt is becsomagoltam karácsonyi csomagoló papírba, ami még tavalyról maradt meg. Épp mikor eldugtam az ágyam alá, Dóri jelent meg az ajtómban. A keze tele volt mindenféle sminkcuccal, és különböző hajformázó eszközökkel, amivel engem elsőnek megijesztett.
           - Azokkal mit akarsz csinálni?
           - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ilyen fejjel... – mutatott rám – ... elengedlek koncertezni?
           - Mi bajod a fejemmel? – kaptam el a számomra sértő részt, és addig lovagoltam rajta, amíg a tesóm le nem szíjazott a székhez, és el nem kezdett mindenféle fájdalmas dolgot csinálni az arcommal.
           - Tudod, hogy mire értettem. Jézusom az a szemöldök! – kezdte el kiszedni, én pedig egy-egy szál kihúzása után nyöszörögni kezdtem. – Maradj nyugton, mert különben legyantázom, és az jobban fájna!

Erre aztán abbahagytam minden mozgást, és tűrtem, hogy tépje a szemöldökömet. Mikor készen lett, még én is meglepődtem, mennyivel másabb így az arcom.
           - Azt a... – nyögtem ki, de még meg sem néztem magam alaposabban, mikor megfordított. – Hé!
           - Majd meglátod a végén. Na, a hajadat milyenre csináljam meg.
           - Ha besütöd, valószínűleg kirázom belőle a hullámokat. – vontam meg a vállamat, mire a nővérem elkezdte vasalni az amúgy is egyenes hajamat.
           - Akkor kitalálok valamit ami passzol hozzád.

Mikor aztán készen lett a hajam és a sminkem is, nekiálltam felöltözni. Felvettem az új nadrágot, ami alatt egy nejlonharisnya azért volt, rávettem a bakancsomat, és felvettem egy fekete toppot, meg egy vörös inget. Ezek mellé különböző láncokat hajigáltam magamra, és utolsó simításként a csuklószorítómat is feltettem. Készen álltam.
A tükör elé állva egy barna hajú Taylor Momsen nézett vissza rám, de mégis önmagam maradtam.

           - Na? – nézett rám Dóri, mire én hirtelen ötletből adódóan rávetettem magam, és össze- vissza ölelgettem. – Örülök ha tetszik! – nevetett, majd mikor abbahagyta Robi lépett be.
           - Ideje indulni. – mondta, én pedig mély levegőt vettem, és bólintottam.
           - Akkor gyerünk.
 
Háromnegyed hétkor már Palotáson voltunk, ahol a többieket várva egyre inkább termelődött bennem az adrenalin.

2017. augusztus 1., kedd

17.rész

Kora reggel keltem fel, mert még volt egy próbánk a Mamusz előtt. Sietve öltöztem fel, és fél hétkor már el is indultam.
Az út fagyos volt, néhol már tükörjég is kialakult. December lévén ezen semmi szokatlan nem volt.
A sínekre lépve viszont elveszítettem az egyensúlyomat, és elcsúsztam. A térdem vérzett, a nadrágom felszakadt. Apró kavicsok és üvegszilánkok álltak ki belőle. A tenyeremet is megvágtam, de az csak felületi karcolás volt.
           - Kis hölgy, minden rendben? – sietett oda az egyik kalauz, aki látta az esésemet.
           - Azt hiszem. – néztem rá. Próbáltam felállni, de a férfi megkért, hogy maradjak úgy, hív inkább egy mentőt.
           - Mentőt? De hát akkorát nem estem. – ijedtem meg. Sajnos azonban igaza volt. A térdemet annyira megvágta az egyik üveg, hogy nagyon vérzett, és mivel némelyik szilánk kiállt a sebből, így kénytelen voltam megvárni, míg a sürgősségin kiszedik. 

            Szégyenkezve vettem elő a telefonomat, és hagytam egy üzenetet Robinak, hogy mi történt. Ezután írtam egy SMS-t Dawe-nek, hogy közbejött egy kórházi látogatás, így nem fog menni a próba. Azt válaszolta, hogy nem gond, mivel úgyis Danit próbálják felvidítani.
A mentő tíz perc múlva már ott is volt, és miután közölték, hogy ezt látnia kell egy orvosnak, beszállítottak a kórházba.

Ahogyan várakoztam a sebészet előtt feltűnt, hogy valaki figyel, és rá kellett döbbennem, hogy a nővérem az.
            - Te mégis mit keresel itt? – nézett rám. 
           Mivel úgy gondoltam, hogy jobb tiszta vizet önteni a pohárba, elmondtam neki mindent. Azt, hogy elvileg próbánk lett volna, és hogy én szépen eltanyáztam, úgyhogy most szedhetnek ki egy fél üveget a bal térdemből. Ám ekkor valami bevillant.
           - És te mit keresel itt?
 
A nővéremen látszódott, hogy nem tudja hogyan kezdjen neki a mondandójának. Végül aztán mégis elkezdte.
           - Ugyan azért vagyok itt, mint mindenki más is. Markkal már jó ideje együtt vagyunk, mint azt te is tudod, és hát van több oka is, ami miatt külön szeretnénk költözni aputól. – mondta, és apró mosoly jelent meg az arcán. – Szerintem rájössz, miért vagyok itt.
 
           Abban a percben nem értettem. Mit keres a sebészeten? De aztán mikor behívták a másik ajtóhoz, ahol a nőgyógyászat volt és vele mentem, már felfogtam.
           - Jó napot kívánok, Tóth Szabolcs vagyok – fogott kezet Dórival, aki bemutatkozva elmondta miért is van itt. – Értem. Akkor kezdjünk is neki.
Dóri lefeküdt az ágyra, ahol aztán az ultrahang miatt felhúzta a felsőjét és az orvos egy zselés anyaggal bekente a hasát. Életemben először voltam ultrahangon, de mikor megjelent a kép tudtam, hogy valami szokatlan rajta.
           - Igen, úgy látom, hogy valóban gyermeket vár. – mozgatta az ultrahang fejét az orvos, Dóri pedig mosolyogva nézett rám.
           - Mikor lehet megtudni a nemét? – kérdeztem rá, mire az orvos felnevetett.
           - Ahhoz még túl picike a magzat, de hamarosan már azt is meg tudjuk majd állapítani. Körülbelül a tizenkettedik hétben van. – nézett a nővéremre. – Akarja meghallgatni a pici szívét?
 
Dóri mosolyogva bólintott, és megszorította a kezemet. Apró kis dobogást hallottunk meg. Gyorsan vert a pici szíve, Dóri pedig mosolyogva nézte a képet, ami biztosította róla, hogy egy csöpp kisember növekszik a szíve alatt. Bennem csak ekkor tudatosult a tény, hogy hamarosan nagynéni leszek.
Mikor Dóri készen volt, átballagtunk a sebészetre, ahol egy óra múlva sorra kerültem. Kiszedték a szilánkokat a térdemből, lefertőtlenítették, bekötötték, és hazaengedtek.
Aznap délután Dani újra átjött, ezért alkalmam nyílt bemutatni őt kicsiny családomnak. Robi már ismerte, de mama határozottan tiltakozott az itt alvását illetően. Dóri és Mark nagyon örültek, hogy megismerhették az egyik barátomat, Dani pedig szívből mosolygott egész délután. Végre jól érezte magát.
Akkor jöttem rá, hogy mire van szüksége igazából, és belefájdult a szívem a felismerésbe.

Az orvos azt mondta, hogy nem ugrálhatok, úgyhogy kicsit aggódtam. Ha ráugrok a lábamra, és belehasít a fájdalom, kizárt, hogy követni tudom majd a szöveget.
Mikor hazaértünk Dórival délelőtt, még nem gondoltam, hogy Peti, Dawe és Dani fogja magát, és az én hadi rokkantságomra hivatkozva feltúrja a szobámat. Ettől függetlenül így történt, én pedig meg akartam bosszulni a fiúk piszkálásait, ezért úgy döntöttem, hogy este megviccelem őket.
Miután mindhárom fiú kidőlt, és mélyen bevágta a szunyát, én nekiálltam leborotválni a lábukat.

Elsőnek Peti lábának estem neki, mivel tudtam, hogy ő mindig úgy alszik, mint a medve. Igazam is lett, nem kelt fel a kis akciómra, így miután mintásra borotváltam a lábát apró szíveket rajzoltam az arcára alkoholos filccel.
A következő áldozat Dani lett, akivel már nehezebb dolgom volt. Neki csikis volt a lába, ezáltal párszor megrúgott, miközben borotváltam. Neki csíkos lett a lába, és a kezére leopárd foltokat festettem. Végül Dávid került sorra. Neki teljesen leborotváltam a lábát, és az arcára macskabajszot rajzoltam, míg a lábaira egy- egy hatalmas koponyát pingáltam. Mivel Liz napok óta felém sem nézett, és most sem volt itt, így kezdtem haragudni rá. Haragomat viszont Dávidon töltöttem ki.
Őt még ki is sminkeltem, a szemét kékre festettem, a szájára pedig fekete rúzst kentem, majd lefújtam parfümmel. Az akcióm után egyenesen mama szobájába mentem, mert megígértette velem, hogy vele alszok, ha a srácok nálunk maradnak estére. Míg mások békésen szundikáltak, én csendben állítottam be az ébresztő órát reggel hatra, hogy másnap némi időt tölthessek a nővéremmel, és a sógorommal.
Végül engem is elnyomott az álom.