19. rész

Végül pontban hétkor megérkeztek ők is, méghozzá olyan szerkóban, amilyet én még nem pipáltam rajtuk soha. Mindenkin volt valami bőr, mindenkin volt némi lánc és szegecs, ezáltal akaratlanul is összeöltöztünk.

           - Hát itt vagy! – robbant elém Dani, én pedig nem tudtam hirtelen miről van szó. – Leborotváltad a lábunkat! Összefirkáltál! Ne tudd meg, hogy mennyire haragszok! – mondta, de a szemében a végére már visszafojtott nevetést láttam. Kihalásztam a kabátomból a cigimet, és felé nyújtottam egy szálat.

           - Béke? – mosolyogtam. Néhány másodperc hezitálás után kikapta a kezemből a cigit, és megölelt. – Ezt igennek veszem.

Dávidék csak gratulálni tudtak, amiért úgy oldottam meg a bosszúmat, hogy nem is ébredtek fel rá. Mikor a többiek bementek csekkoltatni minket, Dávidot visszahúztam.

            - Beszélnünk kell.

            - Hallgatlak, szívi – kacsintott.

            - Jaj, ezt tartogasd a színpadra, Dawe. – nevettem ki, és elmondtam az aggályaimat Lizzel kapcsolatban.

            - Lehet, hogy jobb ha ebbe nem szólunk bele, Nusi. De azt tudom, hogy ha ennek vége, beszélnünk kell négyszemközt – azzal ott hagyott. Még szívtam néhányat a cigimből, majd eloltva én is utánuk mentem.

Az épületben fülledt volt a levegő, és az emberek hagymás-zsíros kenyérrel meg sörrel mászkáltak.

Egyszer jártam már a Mamuszon, és tudtam, hogy a zsíros kenyér valamiért hozzátartozik a rendezvényhez, így nem lepődtem meg rajta.

A zene szólt, az emberek nevettek, az apró színpadon pedig páran a felszerelést és a hangszereket rakták össze.

Dani messziről integetett nekem. Odaérve a bandához átölelte a derekamat, és folytatta a poénkodást. Jó volt így látni őt.

De nem tudtam nem észrevenni, hogy Dawe a kezét nézni, ami a derekamon pihen. Egy pillanatra ránéztem, és ő a szememre emelte a tekintetét. Csokoládébarna szeme örvénylett, annyi érzelem volt benne, mint eddigi ismeretségünk során soha.

Tudnia kellett, hogy nem fogom cserben hagyni Danit. Más módon pedig nem bizonyíthattam ezt, minthogy tartottam a számat arról a csókról.

Kilenckor aztán nekikezdtek a fellépők. Legelsőnek a Glorie's Scream lépett fel, ezzel megalapozva a hangulatot. A bakit ott ejtették, hogy azt a dalt is előadták, amit én énekeltem mikor kiderült a Rock 'n Pets terve. Ezzel aztán nevetség tárgya lett a szemünkben a banda, mivel még a hangok sem jöttek ki a lánynak.

Ha ezt a bakit nem ejtik meg, akkor viszont nagyon komoly kis koncertet adtak volna. A közönség nagyon élvezte, és addigra nekünk is elárasztotta az ereinket az adrenalin.

Utánuk egy palotási banda, a Hideg Fémek következett, akik tűrhető zenét nyomattak, de viszont az énekes lány cincogása elrontott mindent. Mikor ők végeztek, kezdődött az igazi műsor.

Idő közben egyre nagyobb tömeg lett az apró épületben, és néhány ismerős arcot is felfedeztem. Köztük Dominikát, Szabit, Ritát, Ákost és két barátomat, Vikit és Tomit.

           - Köszöntsétek a Rock 'n Petset! – kiáltotta el magát az előző zenekar énekese, mire Dani féltestvére, és annak bandája fellépett a színpadra. Főként Deuce, Asking Alexandria, és The Agonist számokat adtak elő, amik kifejezetten jól voltak feldolgozva.

Dani olyan erővel kapaszkodott belém a féltestvére láttán, hogy harag cikázott át az agyamon. Félt tőle, efelől semmi kétségem sem volt. Az aggasztott, hogy miért fél.

            - Azt hiszem, ők lesznek a befutók – szólalt meg Viki, aki idő közben odakászálódott hozzánk.
            - Ne felejtsd el, hogy kivel állnak szemben. – kacsintottam rá, és mikor befejezték gyorsan összehívtam a srácokat.
            - Oké gyerekek, most vagy soha. Adjatok bele apait anyait, mert ha most kiesünk, akkor egy életre hallgathatjuk majd az Állatoktól! Velem vagytok?

Dávid ekkor a levegőbe csapta a kezét és elkiáltotta magát.

           - Ki a banda?

           - A BLAST! – kiáltottuk a választ, és még kétszer egymás után elismételtük ezt a folyamatot. Mikor aztán a színpadra léptünk, már mindenki elemében volt. Danival a Just Like You című számot kezdtük el játszani, Peti pedig parádés mozdulatokkal adta nekünk a ritmust.

           - Jó estét, Palotás! – kiáltotta a mikrofonba Dawe, mire a közönség felordított. – Na, jó a buli?
Dávid végig követte a ritmust, mi pedig húztuk neki az időt.

- Aki ismeri a dalokat, énekelje velünk! – kiáltotta végül, és nekiállt. – I could be mean, I could be angry, you know I could be Just Like YOU! – énekelte, mi pedig Danival összesétáltunk, hogy együtt gitározzunk. – You thought you were standing beside me, You were only in my way...

Dávid a refrénnél elkezdett ugrálni, és a közönség első sorával pacsizott, miközben néhányan nekiálltak pogózni.

 – I could be cold, I could be ruthless, You know I could be Just Like You!

Mikor aztán vége lett, Peti ritmust adott, mire Dani és Dawe helyet cserélt, és elkezdődött az I Feel Like Dancin'.

Dani teljesen elbohóckodta, ezzel fokozva a hangulatot, ami eközben egyre inkább forrósodott a közönség között. Az emberek velünk énekelték a szöveget, és pogóztak, miközben Dani flörtölgetett az első sorban álló lányokkal. Mikor ennek a számnak is vége lett, én következtem. Dani kivette a kezemből a gitárt, és kezembe nyomta a mikrofont, miközben elkezdődtek az Off with her Head első szólamai. A lábamat feltéve a hangosítóra nekiálltam headbangelni, és a közönség velem együtt csinálta. Olyan szintű extázis kerített hatalmába, amit még leírni is nehezen lehet. Az biztos, hogy a sérült lábamnak kutya baja sem volt abban a pillanatban.

             - How long until it starts to do me in, I can't give out what I'm not breathing in ... – énekeltem, és a közönség velem együtt morogta a szöveget. – Don't let go 'cause I don't wanna be this, I don't wanna be this... – ekkor leugrottam a színpadról, egyenesen a közönség közé.

Ahogy énekeltem, kerestem a szememmel azokat, akik végig énekeltek, és eléjük adtam a mikrofont, így még inkább táplálva a hangulatot. A szám végére aztán vissza tértem a színpadra, és miközben a többiek már a következő szám dallamát játszották, én beleszóltam a mikrofonba.

            - Na, hogy tetszik emberek? – kiáltottam, mire egyhangú választ kaptunk. – Folytathatjuk?
Ekkor Dawe felturbózta a dallamot, és a Requiem of the Drunk című számot kezdtük el.

            - La la la la la la Let' get Drunk, and let's go Home together, la la la la la la Let's get Drunk, and let's get stoned together, La la la la la la Let' get Drunk, and let's go Home together, la la la la la la Let's go home ....- a közönség sorai között egyre nagyobb pogó támadt, és már nem láttam olyan embert, aki ne csatlakozott volna hozzánk.

Dani és Dawe a szólók alatt végig a közönség között tartózkodott, miközben mi Lizzel headbangeltünk.

Néhány szám eljátszása után aztán letelt az időnk, és a röpke háromnegyed órás koncertünk végén alig engedett le minket a közönség. Ekkor nevetve léptem előre, és ismét megszólaltam.

            - Palotás, ti vagytok a legjobbak! – mondtam, mire hatalmas tapsot kaptunk. A srácok idő közben vízzel öntöttek le pár embert, a közönség pedig ettől még inkább bevadult. – Skacok, köszönjük! De most már következzen az, ami miatt most itt vagyunk!- erre még nagyobb ovációt kaptam.

Az egyik szervező, Kata lépett ekkor a színpadra, mi pedig még egy utolsó puszi dobálás és meghajlás után lementünk a színpadról, a többi versenyző közé.

            - Köszönjük ezt a csodás hangulatot ma este! – mondta Kata, mi pedig még mindig extázis alatt vedeltük a sört, a vizet, és a különböző alkoholmentes italokat. – Mielőtt folytatnánk, Itt van most velünk a Zaj! Pályázat egyik zsűritagja... – és ekkor nyeltem félre a sörömet. – Fogadjátok sok szeretettel Lukács Lászlót, a Tankcsapda énekesét!

           - Hogy mi van?! – kiáltott fel Robi is, aki még fel sem dolgozta, hogy mi történt körülötte néhány perccel ezelőtt. A tömeg felbolydult, és a Mennyország Tourist szövegét kezdte el kántálni.

Lukács laza léptekkel sétált fel az apró színpadra, és egy félmosoly kíséretében kezeit a levegőbe lendítette, mintha védekezne.

            - Ez igen, gyerekek! Gyerünk, hagy halljam! – kiáltotta, és a tömeg, most már velünk kiegészülve rákezdett újra a szövegre.

            - Majd rólad szólnak a hírek, veled van tele a sajtó, aki a pokolra kíván jutni annak balra a második ajtó... – énekelte a tömeg.

Mikor végeztünk, nevetve tapsolt meg mindannyiunkat. Egy pár perc után végül lecsitította a kedélyeket, és előhúzott egy borítékot a kabátjából.

            - Palotás! – szólt – Itt van a kezemben az első szita eredménye, ami után csupán öt versenyzőnk marad! Készen álltok?! Dobpergést kérek..- nézett ránk, mire Peti felvágtatott a színpadra, ezzel elérve a közönségből felhangzó nevetést

            - Akik tovább jutottak azok pedig nem mások mint...... Jaj, alig látok valamit! – mondta, belőlem pedig kitört az izgalom.

           - Ne húzd már az időt! – kiáltottam fel, majd egy gyors mosolyt erőltettem az arcomra, egy olyan nézéssel karöltve, miszerint „Nem, nem én voltam! Én? Én soha!”

           - Jó, jó, jó! Akik tovább jutottak a második körbe, ezzel kiérdemelvén a legjobb öt közé tartozást nem mások mint a ROCK 'N PETS!... – kiáltotta, mire a banda kiabálva ünnepelni kezdett. – ... És.. hoppá-hoppá, meglepő fordulat!

Lukács végigtapogatta az összes zsebét, és láttam az arcán, hogy nem érti mi történt. Nem találja a borítékot.

Páni félelem kapott el, és egyik kezemmel Daniba, a másikkal Dawe-be kapaszkodtam.

Ekkor keresztülvágott a tömegen egy harmincas éveiben járó nő, kezében a másik borítékkal.

            - Szuper, meg van! Ennek örülök! – dörmögte Lukács a mikrofonba. Miután a kézbe kapta az eredményt, kibontotta a borítékot, és úgy éreztem, hogy körülöttem minden hang eltűnt.
            - A másik banda pedig a.......

Az érzés, amikor elér a felismerés, hogy megváltozik az életed. Amikor előre érzed, hogy most ez máshogyan lesz, mint eddig. És végül meghallod, amit annyira szerettél volna.

            - A másik banda pedig a BLAST!

Abban a pillanatban, hogy az információ elért az agyamig Dawe felé fordultam, aki a hajába túrva nevetett. Rám nézett, és ölelésre tárta a karját, én pedig jó erősen megölelgettem.

Egy perccel később Danit is odarántottuk, majd végül Peti is csatlakozott hozzánk.

Kicsi a rakás alapon Lizt is megölelgettük, és sírva, nevetve, extázisban buliztuk végig a Holtidő koncertet.