Reggel a telefonom
csörgésére ébredtem, de nem volt energiám felvenni. Miután a
csörgés abbamaradt, nagy nehezen feltornáztam magam ülő
helyzetbe, és megnéztem, hogy ki keresett pár perccel ezelőtt.
A kijelzőn tizenhét
nem fogadott hívás, és három üzenet szerepelt.
Elsőnek a hívásokat
néztem meg. Négy Danitól, kettő Petitől, egy Domitól, és tíz
nem fogadott hívás Dawe-től.
Mi a franc
történt?
Rákattintottam az
üzenetekre, és a három bandatársam neve bukkant fel.
Peti szólt, hogy a
tegnapi témát még át kell rágni, de részéről mehet a buli.
Dani a randinkat szerette volna pontosítani, mire egy keserű ízt
éreztem a számban.
Dawe csak annyit
írt, hogy beszélnünk kell.
Tárcsáztam hát a
számát, és a második csörgésre fel is vette.
- Hol vagy?
- Hol lennék?
Itthon. – válaszoltam. Elnyomtam egy ásítást, és
visszafeküdtem, a telefont szorosan a fülemre téve. – Miért?
- Beszélnünk kell.
Ráérsz? – Dawe hangja ingerült volt. Nem tudtam megállapítani,
hogy azért mert fáradt, vagy azért, mert történt valami, de
határozottan ingerült volt.
- Most is beszélünk,
Dawe. Mit szeretnél?
- Figyelj,
találkoznunk kell. Fontos dologról szeretnék beszélni veled, és
jó lenne személyesen megejteni ezt a beszélgetést.
- Tízkor az
állomáson jó lesz? – nyomtam el egy ásítást.
- Tökéletes. –
kihallottam a hangjából, hogy mosolyog.
Bontottam a vonalat,
és még egy fél órát feküdtem az ágyban. Lajhár tempóban
másztam ki a puha párnák közül, és egy élőhalott tempójában
mentem be a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. A gyomrom forgott, mióta
Dawe-vel beszéltem, így jól esett a meleg vizet folyatni a
bőrömre. Megmostam a hajamat, letusoltam, megtörölköztem, és
visszamentem a szobámba. Még mindig volt egy órám, úgyhogy
megszárítottam a hajamat, és kihúztam a szememet fekete tussal.
Felvettem egy
egyszerű tépett, fekete farmert, amire rácsatoltam a
hózentrógeremet, ami láncból állt. Megkerestem a sötétzöld
fűzős felsőmet, aminek az ujja az alkarom közepéig ért,
felvettem a bakancsomat, és a vastag, hosszú, fekete kardigánomat,
amin volt kapucni is.
Összepakoltam egy
táskába a cigimet, a telefonomat, az irataimat, meg némi pénzt,
mivel sürgősen kellett egy kávé, majd elindultam
A fülemben megállás
nélkül Three Days Grace számok szóltak, miközben átballagtam a
síneken, és leültem a szokott helyemre.
Úgy tíz perccel
később megjelent Dawe is, a kezében két kávés pohárral.
- Szia – nyújtotta
nekem az egyik poharat.
- Hali, köszi. –
vettem el tőle, és szinte azonnal beleittam a forró kávéba.
Jóleső érzéssel
szánkázott végig a nyelőcsövemen, amit én lehunyt szemmel
élveztem. Újabb kortyot ittam a pohárból, és végre elég erőt
éreztem magamban ahhoz, hogy ébren maradjak. Dawe eközben leült
mellém, és rágyújtott egy cigire.
Sötét, raszta haja
most össze volt fogva, és csak pár tincs állt ki az érdekes
kontyból a feje tetején. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha
egy bukott angyal ülne mellettem.
Csokoládébarna
szemeit rám emelte, és elmosolyodott.
- Mi az? Miért nézel
így?
- Csak fura sálat
látni a nyakadban. – vontam meg a vállamat. Ez mondjuk igaz is
volt, mivel most először láttam sálat a nyakában.
- Ó, csak ennyi? Azt
hittem épp azon morfondírozol, miért hívtalak ide. – nevette
el magát.
- Azon a
gondolatmeneten már túl vagyok. – csatlakoztam hozzá.
Dawe mosolyogva
nézett rám, és megrázta a fejét, mintha nem akarna elhinni
valamit.
- Sose néztél még
így rám.
- Miért, hogy nézek?
- Mint aki mindjárt
megcsókol. – a szemöldökét húzogatva beleivott a kávéjába,
és elnyomta a cigijét.
- Csak szeretnéd! –
közöltem vele, és én is előhalásztam egy szál cigit. Füstbe
burkolózva néztem újra rá. – Miért hívtál?
Dawe egy pillanatra
lenézett a sínekre, majd felemelte a fejét az ég felé. Nem
értettem, miért viselkedik így. Én egy totál szemétládának
ismertem meg, aki irányítás mániás, de most olyan, mintha csak
egy elesett kisgyerek lenne. Behunyja a szemét, és mély levegőt
vesz.
- Tényleg randizol Danival?
Éreztem, ahogy a
szemem elkerekedik. Nem pont erre számítottam.
- Elvileg elmegyünk
majd valamikor moziba, miért?
- Ne menj. – na ez
az a Dawe, akit én ismertem.
- Miért ne mehetnék?
Elhívott, én pedig igent mondtam. Beülünk egy filmre, és kész.
Miért baj ez? – ráztam meg a fejemet. A hangom szokatlanul halk
volt.
- Nézd, tudom, hogy
most szemétnek tartasz. De Dani a barátom, és neked is az. Nem
akarom, hogy rosszul süljenek el a dolgok, mert nagyon nehéz neki
így is. Egy elcseszett barátság nem hiányzik a nyakába. –
nézett rám.
- Nem tudhatod előre,
hogy mi fog történni, Dawe. – szívtam bele újra a cigimbe,
aminek a fele már elégett.
- Azt viszont tudom,
hogy ő sokkal többet érez irántad, mint azt gondolnád.
- De ez miért baj?
Értem én, hogy egy banda vagyunk, de a bátyád is közénk
tartozik, mégis együtt van Lizzel. Az nem zavar, csak ha én
Danival akarok elmenni valahova? – emeltem meg a hangomat.
- Tomiék esete más,
úgyhogy ne keverd össze a dolgokat. – szorította össze a
száját.
- Miben másabb? Liz
az exed, Tomi meg a bátyád. – csaptam a combomra.
Dawe szeme
megvillant. Végigfutott a karomon a libabőr, és tudtam, hogy túl
messzire mentem.
- Hagyd ki őket
ebből. – szűrte a szavakat. A szeméből fájdalmat láttam
tükröződni.
- Akkor magyarázd
el, miért ne randizhatnék Danival, mert nem értem. – közöltem
vele. A válaszára várva eldobtam a cigimet, és kiittam az utolsó
korty kávét is a papír pohárból. Mikor visszafordultam Dawe felé, ajka az enyémre tapadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése