10.rész

Percre pontosan odaért mindenki, aki számomra számított. Elsőnek nem tudták, hogy mi ez az egész, és hogy miért jön oda mindenki, de aztán belekezdtem.

          - Skacok. Dawe egy barom, ez igaz – mondtam, mire mindenki helyeselt, Dávid pedig a magasba emelte a kezét egy amolyan „héj, ez csúnya volt” mozdulattal – Mondtam én is olyat, amit nem kellett volna, ezt elismerem. De! Daninak igaza volt! A nővére szánt szándékkal ki akar minket csinálni. Elmentem Palotásra... – folytattam, de Peti közbeszólt.
          - Ott lesz a Mamusz, az lenne az első szita színhelye.

          - Pontosan. Szóval, ott jártam, és hazafelé a Rock 'n Pets szállt fel a buszra. Végig arról beszéltek, hogy hogyan akarják kiaknázni a bandát, és hogy Danit a versennyel tönkre akarja tenni ez a bizonyos Mari...
          - Mara.. – javított ki Dani, mire mindenki hegyezni kezdte a fülét.

Most már hittek nekem.

          - Igen, az. Egyedül a dobosuk, Roli próbált meg minket védeni – közöltem, mire mindenkinek égni kezdett a szemében a tűz. Kezdték kapizsgálni, mire készülök – Úgyhogy ha benne vagytok, most van itt az időnk, hogy áthúzzuk a számításaikat.
          - Itt az ideje hallatni a hangunkat! – jelentette ki Dávid, mire mosolyogva bólintottam. 
          - Ahogy mondod. Szóval benne vagytok? Ki van velem? – tártam szét a karomat, mire szinte pontosan egyszerre felüvöltöttek. 
          - BLAST! – kezüket a magasba lökve üvöltötték, és elindultak a helyszín legmagasabb pontja felé, amely a gyorsan össze eszkábált színpad volt.

Már a legtöbb banda ott volt és feszengve várták mi fog történni. Összedugdostuk a színpad mögött a hangosítókat, és a mikrofonokat, majd felpattantunk a színpadra és Peti egy ütős dobritmust kezdett el ütni.

Daniék erre egy teljesen ismeretlen dallamot kezdtek el gitározni, és Dawe rám nézve annyit mondott: Magyarázd el nekik!

          - Helló Mindenki! – kiáltottam bele a mikrofonba, mire sokan elkezdtek tapsolni, és sokan elkezdtek kifütyülni minket.

Észre vettem, hogy hátul, egy kiemelkedő placcon egy baseball sapkás pasas áll, mellette pedig a kávézó tulajdonosa egy kamerával, és épp rögzíti amit művelünk

- Azért vagyunk itt... – folytattam – ... Hogy végre tisztázzuk a dolgokat! – kiáltottam, mire Peti egy picit másabb ritmust kezdett el ütni, Daniék pedig követték. Liz hátul állt, így most őt előre hívtam, hiszen szükségem volt rá.

            -  Azért vagyunk itt... – kezdtem újra – ... Mert a BLAST igenis részt vesz a pályázaton! Nem adjuk fel, hisz ugyan annyi esélyünk van! – kiáltottam, mire volt aki tapsolni kezdett.

Ekkor vettem észre Marát, aki kerek szemekkel bámult rám. Imádkoztam, hogy Dani ne vegye őt észre

            - Igenis részt veszünk, és igenis Hallatni Fogjuk A Hangunkat! – kiabáltam, mire Dawe belekezdett egy Karai Anna számba, aminek pontosan tudtam, hogy nekem kell énekelnem a szövegét.

Adrenalin száguldott végig az ereimen, ezzel elbódítva az agyamat, és abban a percben nem volt más, csak a vágy, hogy kiadjam magamból mind azt a dühöt, amit éreztem.

Pontosan akkor léptem be a szövegbe, amikor kellett és pontosan tudtam, hogy mindenki azt reméli, hogy elbukom majd a próbát. Azt a próbát, amit én állítottam magamnak.

            - Kik azok akik mutatni akarnak, például csak jót akarnak, de jó példát nem mutatnak, szemetek szemeket eltakarnak... – kezdtem, és teljesen elvesztettem a fejemet.

A szöveget énekelve nem számított más, mint hogy együtt csináljuk végig. Tudtam, éreztem, hogy mindenkiben szétpattant az adrenalin bomba és tudtam, hogy ezúttal sikerünk lesz.

            - ... Sose legyen elég, Nem fekszem eléd! Néma áldozat nem leszek! Mert ha feladnám, be is vallanám, hogy csak veszíthetek... – énekeltem.

Egyedül az kattogott az agyamban, hogy nem vehetnek minket semmibe. Meg akartam mutatni nekik, a bandának és magamnak is, hogy igenis ezt kell csinálnunk, és igenis itt van a helyünk. Csak ez számított akkor nekem

            - Leteszed a fejed, a média párna elaltat, ne nézz a világra, gondolatra az agyad zárva! Feljebb jutnak a fejedre állva... – ekkor láttam meg, hogy már nem csak a bandák állnak a színpad előtt, hanem jó pár iskolai ismerősöm, telefonnal kamerázva, és sok ismeretlen is minket nézett. Sőt, volt aki nekiállt pogózni is a zenénkre – ...Sose legyen elég, Nem fekszem eléd! Néma áldozat nem leszek! Mert ha feladnám, be is vallanám, hogy csak veszíthetek! Sose legyen elég, Nem fekszem eléd! Néma áldozat nem leszek! Mert ha feladnám, be is vallanám, hogy csak veszíthetek... – ekkor azonban Liz mellém ugrott egy mikrofonnal a kezében és nekiállt screamelni, mintha a visszhangom lenne, miközben a nézőtér valóságos harctérré változott.

Egy gyengébb pogó alakult ki, miközben a bandák egyre inkább feszengtek és tudtam, hogy ez jó jel ránk nézve. Most már tudták, hogy miért nem érdemes velünk szórakozni.

           - Legyen elég! Áldozat nem leszek! Legyen elég! Én nem veszíthetek! Legyen elég! Áldozat nem leszek!... – folytattuk, és egyre inkább azon voltam, hogy az utolsó csepp harag se maradjon bennem, és akartam, hogy mindenki hallja a hangunkat.

Azt akartam, hogy tudják, a verseny elkezdődött.

          - Köszönjük, Woah! – kiabáltam bele a mikrofonba, mire mindenki lerohant a színpadról, és a lehető leggyorsabban igyekeztünk elpakolni a cuccaikat.

Késő este azonban olyan történt, amire egyikünk sem számított. Mi adrenalintól túlfűtve indultunk el Dawe-ék háza felé.

Reggel Dawe-éknél ébredtem. A nyakamban izomlázam volt, és kapart a torkom is, de viszont teljesen nyugodt voltam.

Én voltam az első, aki felébredt, így felmentem a házba, hogy készítsek egy teát. Mikor ideszokott a banda a próbák miatt, engedélyt kaptunk Tomitól, hogy használhatunk bármit, feltéve hogy elpakolunk magunk után. Egy bögrébe forró vizet engedtem, és beleejtettem az erdei gyümölcsös teafiltert, majd egy kis mézzel, cukorral és citromlével ízesítve nekiálltam meginni a forró italt.

A torkomnak kellemesen jól esett, és néhány korty után már kevésbé kapart, így tehát úgy döntöttem, hogy kiszedem a táskámból a váltóruhámat, amit még otthonról hoztam, és lezuhanyzok. Ám mikor be akartam menni a fürdőbe, egy kínos jelenetnek lettem a tanúja.

Liz és Tomi épp a zuhany alatt tartózkodtak, így tehát egy rögtönzött, vinnyogáshoz hasonlító „Basszus” mondattal vissza csuktam az ajtót, és mélyen elástam magamat a föld alá, amiért ki ment a fejemből a kopogás.

            - Ez a nap is jól indul. Baszki Nusi! – morogtam magamnak, és inkább vissza mentem a konyhába, hogy felhúzzak egy kicsit abból a jó erős whiskyből, amit a pulton találtam. Na, úgy már mindjárt másabb volt.

Később aztán sikeresen lezuhanyoztam, bár inkább csak álltam a zuhany alatt, és élveztem a forró vizet a bőrömön, minthogy annyira siettem volna, mint elsőnek terveztem.

Egy idő után azonban meguntam az egy helyben álldogálást, és inkább bekentem magam a magammal hozott tusfürdőmmel, majd leöblítve magamról a habot kiléptem a hideg, nyirkos csempére, és megtörölköztem.

Miután felöltöztem és fogat mostam összeszedtem a cuccomat, és elindítottam egy mosást a használt törölköző miatt, amit Tomi készített ki egy kínos pillanat után.

A konyhában Liz szendvicseket csinált, így hát odamentem hozzá.

           - Nusi... Mennyit láttál? – kérdezte tőlem rákvörös fejjel, mire én a vállára tettem a kezemet és megnyugtattam.
           - Nyugi, semmi olyat, amit nem kellett volna. De viszont tanácsolnák egy kulcsot a fürdőhöz, ugyanis legközelebb lehet nem én nyitok rátok – nevettem el magam, és szerencsére Liz is nevetett.
           - Tudod, elég friss még azért a dolog, de komolynak érzem.. – mondta, mire én mosolyogva elvettem egy másik kést és megkentem magamnak egy kenyeret vajjal.
           - Örülök, ha boldog vagy – azzal beleharaptam a kenyérebe, amihez apróra vágott sós paradicsom dukált.
           - Tegnap oltári voltál! – pattant le mellénk Dani, aki idő közben valószínűleg teljesen felébredhetett. Feltette a pultra a laptopját, és bekapcsolva azt mosolyogva mesélte, mennyire jó volt a színpadon állni.
           - És mind te miattad van, Nusi! Honnan jött az ötlet, vagy hogy szervezted le ilyen gyorsan? – faggatott, mire én csak a vállamat vonogattam.
           - Robi exének az anyjáé a kávézó, úgyhogy azzal nem volt gond, de nem gondoltam, hogy ennyien el is jönnek.
           - Mi a .... – Dani ekkor köhögve káromkodta el magát, mivel félre nyelte az energiaitalát.