16. rész

Aznap délután rájöttem ki is az igaz barát, és ki nem. Lizt hiába hívtam, nem vette fel. Hazaérve ruhástól álltam be a zuhany alá, hogy eltakarjam a sírásom okozta nyomokat.

Dawe nem azért nem akarja, hogy Danival találkozzak, mert nem akar zűrt a bandában, hanem mert úgy gondolja, hogy rendelkezhet felettem. Ezért volt a csók is.

Miután vége lett a csóknak, egyből felpattantam és futni kezdtem. El, minél távolabb Dawetől. Hallottam, ahogyan a nevemet kiáltja, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy megálljak és megforduljak.

A telefonom álladóan csörgött, de nem vettem fel. Felesleges volt, úgyis tudtam, hogy Dawe az. Vele viszont egyáltalán nem akartam beszélni. Úgy akartam tenni, mintha ez az egész meg sem történt volna, mégpedig azért, mert így könnyebbnek tűnt.

Lehámoztam magamról a vizes gönceimet, és egy törölközőbe bugyoláltam magamat. Átcaplattam a szobámba, felvettem a kinyúlt Metallica-s pólómat, és bebújtam az ágyamba.

Elnyomott az álom.

Fél füllel hallottam, hogy kopognak az ajtómon, de nem volt kedvem válaszolni rá.

           - Nusi – Robi dugta be a fejét a szobába, és miután felé fordultam folytatta, amit elkezdett. – Itt van az egyik barátod, azt mondja, hogy megbeszéltétek, hogy találkoztok.

           - Ki az? – ültem fel, és beletúrtam a hajamba.

Dani lépett be az ajtón, Robi pedig odadobta a cigimet nekem.

           - Hát te? – lepődtem meg. Dani arca falfehér volt, ahogy megállt előttem.

           - Nusi.. – hangja fojtott volt, mintha alig kapna levegőt.

           - Dani, mi a baj? – keltem ki az ágyból.

 

Belenéztem a szemébe, és tudtam, hogy valami történt. A szeméből elindult egy könnycsepp, majd még egy.

Elborult az agyam. Már tudtam, hogy mi történt, de fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék. Letöröltem az arcáról a sós cseppet, mire ő szorosan megölelt. Egész teste rázkódott a sírástól, én pedig a hátát simogatva próbáltam vigasztalni őt.

Egy idő után leültünk az ágyra, és úgy folytattuk ezt a procedúrát.

A telefonom megállás nélkül csipogott, hogy üzenetem jött. Dani viszont annyira össze volt törve, hogy nem volt szívem elengedni.

Végül annyira kimerítette a sírás, hogy nem bírt ülve maradni. Mondtam neki, hogy feküdjön le az ágyra nyugodtan, és ha elalszik, hát elalszik, ő pedig szó nélkül tette amit mondtam.

Csak ekkor jutottam oda, hogy elolvassam Dawe üzenetét.

„ Dani anyja a végső stádiumban van. „

Késő délután egy bögre kávéval, és egy sonkás sajtos pizzával indultam be a szobámba, ahol Dani már órák óta békésen szuszogott. Sajnáltam őt, teljes szívemből, és fogalmam sem volt róla, hogy hogyan segíthetnék. Mivel azonban tudtam, hogy heteken belül betölti a tizennyolcat, így amiatt legalább nem kellett aggódnom, hogy az idióta apjához kerül.

Letettem a kávét és a pizzát az asztalra, majd odaültem az ágyamra, hogy felköltsem Danit. Kék szemét lassan nyitotta ki.

            - Ébresztő, álomszuszék. – mosolyogtam rá.

            - Nusi?

            - Hát nem is a húsvéti nyuszi. – mosoly jelent meg az arcán. – Hoztam neked kávét és kaját.

            - Komoly? – csillant fel a szeme.

 

Felpattantam, és mire az asztalhoz értem már felült. A haját elfeküdte, de már visszatért a szín az arcába, amin egy hosszú csík mutatta a párnám gyűrődésének nyomát. Oda adtam neki a kávét, és miután megitta, a pizzát is.

Feljebb húztam egy kicsit a redőnyt, hogy több fény legyen a szobában, majd kinyitottam az alakot és rágyújtottam egy szál cigire. Dani percekkel később csatlakozott hozzám.

Egyik kezét a vállamra tette, én pedig a derekát karoltam át.

           - Dawe keresett. – fújtam ki a füstöt lassan. – Négyszer is.

           - Kikapcsoltam a telefonomat. – válaszolt halkan. Csend telepedett közénk, és állandóan azon gondolkoztam, hogy mivel tudnám jobb kedvre deríteni őt.

           - Hogy vagy? – kérdeztem végül. Mosolyogva nézett rám, de a szemében fájdalom bújt meg.

           - Tűrhetően.

 

Elléptem az ablaktól, és lefeküdtem az ágyamra. Tudtam, hogy Dani mellém fog feküdni, mert a próbákon is mindig mellém feküdt, ha lerogytam a földre. Most sem volt ez másként.

Befészkelte magát mellém, én pedig a fejemet a mellkasára helyeztem.

            - Elmondod? – kérdeztem rá végül.

            - Reggel arra keltem fel, hogy csörög a telefon. Tudod, anyu sokáig alszik, mert nagyon kimerült. Így én vettem fel. – éreztem, ahogy mély levegőt vesz, majd lassan kifújja. – Az orvosa volt az, hogy nem jelent meg a kezelésen. Először nem értettem, milyen kezelésről van szó, mire az orvos elmondta, hogy már hetek óta kemoterápiás kezelést kellene kapnia.

 

Dani halkan beszélt, és remegett. Megöleltem, és kis idő után folytatta.

            - Bementem anyuhoz, és felébresztettem. Kerek perec rákérdeztem, mennyire súlyos a helyzet. Eleinte tagadta, azt mondta, hogy semmi gond, minden rendben lesz. De én akkor már nem hittem el. – nyelt egyet. – Aztán végül elmondta, hogy áttétes a rák, és hogy mindenhol ott van, nem csak a mellében.

            - De hát a kemo... – kezdtem, de megrázta a fejét.

            - Azt mondja, hogy nem segít, mert már késő. Végső stádiumban van, ezért azt mondja, hogy méltóságát megőrizve akar meghalni. – a hangja megremegett, de folytatta – Mikor kicsi voltam, egyszer már legyőzte. Akkor csak első stádiumú volt, és a bal mellét megműttette. Most viszont már áttétek alakultak ki a májában, és a tüdejében is. Nem akarja a kemot. – nyelt egyet. – Feladta.

 

A testem szinte magától mozdult, mikor magam felé fordítottam Danit, és jó erősen megöleltem. A fejét a kulcscsontomnak nyomta, és nagy levegőket vett, hogy lenyugodjon.

Tudtam, hogy erősnek akarja mutatni magát, de belül összetört. Óvatosan toltam el magamtól, és belenéztem a szemébe.

            - Ígérj meg nekem valamit. – kezdtem.

            - Bármit.

            - Ha szükséged van valakire, segítség kell, vagy csak egyszerűen nem akarsz egyedül lenni, szólsz. Ne érdekeljen az se, ha hajnali két óra van, de szólj. Rendben?

Halvány mosoly jelent meg az arcán, és újra megölelt.

            - Megígérem.

Felvettem a laptopomat, bekapcsoltam, és a nap hátralevő részében filmet néztünk. Dani csak késő este ment haza, miután órákon át beszélgettünk. Megismertem azt az oldalát is, amit csak kevesen. És tudtam, hogy ez a srác jobbat érdemelne, mint ami neki jutott.