17.rész

Kora reggel keltem fel, mert még volt egy próbánk a Mamusz előtt. Sietve öltöztem fel, és fél hétkor már el is indultam.

Az út fagyos volt, néhol már tükörjég is kialakult. December lévén ezen semmi szokatlan nem volt.

A sínekre lépve viszont elveszítettem az egyensúlyomat, és elcsúsztam. A térdem vérzett, a nadrágom felszakadt. Apró kavicsok és üvegszilánkok álltak ki belőle. A tenyeremet is megvágtam, de az csak felületi karcolás volt.

           - Kis hölgy, minden rendben? – sietett oda az egyik kalauz, aki látta az esésemet.

           - Azt hiszem. – néztem rá. Próbáltam felállni, de a férfi megkért, hogy maradjak úgy, hív inkább egy mentőt.

           - Mentőt? De hát akkorát nem estem. – ijedtem meg. Sajnos azonban igaza volt. A térdemet annyira megvágta az egyik üveg, hogy nagyon vérzett, és mivel némelyik szilánk kiállt a sebből, így kénytelen voltam megvárni, míg a sürgősségin kiszedik. 

            Szégyenkezve vettem elő a telefonomat, és hagytam egy üzenetet Robinak, hogy mi történt. Ezután írtam egy SMS-t Dawe-nek, hogy közbejött egy kórházi látogatás, így nem fog menni a próba. Azt válaszolta, hogy nem gond, mivel úgyis Danit próbálják felvidítani.

A mentő tíz perc múlva már ott is volt, és miután közölték, hogy ezt látnia kell egy orvosnak, beszállítottak a kórházba.

Ahogyan várakoztam a sebészet előtt feltűnt, hogy valaki figyel, és rá kellett döbbennem, hogy a nővérem az.

            - Te mégis mit keresel itt? – nézett rám. 

           Mivel úgy gondoltam, hogy jobb tiszta vizet önteni a pohárba, elmondtam neki mindent. Azt, hogy elvileg próbánk lett volna, és hogy én szépen eltanyáztam, úgyhogy most szedhetnek ki egy fél üveget a bal térdemből. Ám ekkor valami bevillant.

           - És te mit keresel itt?

 

A nővéremen látszódott, hogy nem tudja hogyan kezdjen neki a mondandójának. Végül aztán mégis elkezdte.

           - Ugyan azért vagyok itt, mint mindenki más is. Markkal már jó ideje együtt vagyunk, mint azt te is tudod, és hát van több oka is, ami miatt külön szeretnénk költözni aputól. – mondta, és apró mosoly jelent meg az arcán. – Szerintem rájössz, miért vagyok itt.
 

           Abban a percben nem értettem. Mit keres a sebészeten? De aztán mikor behívták a másik ajtóhoz, ahol a nőgyógyászat volt és vele mentem, már felfogtam.

           - Jó napot kívánok, Tóth Szabolcs vagyok – fogott kezet Dórival, aki bemutatkozva elmondta miért is van itt. – Értem. Akkor kezdjünk is neki.

Dóri lefeküdt az ágyra, ahol aztán az ultrahang miatt felhúzta a felsőjét és az orvos egy zselés anyaggal bekente a hasát. Életemben először voltam ultrahangon, de mikor megjelent a kép tudtam, hogy valami szokatlan rajta.

           - Igen, úgy látom, hogy valóban gyermeket vár. – mozgatta az ultrahang fejét az orvos, Dóri pedig mosolyogva nézett rám.

           - Mikor lehet megtudni a nemét? – kérdeztem rá, mire az orvos felnevetett.

           - Ahhoz még túl picike a magzat, de hamarosan már azt is meg tudjuk majd állapítani. Körülbelül a tizenkettedik hétben van. – nézett a nővéremre. – Akarja meghallgatni a pici szívét?

 

Dóri mosolyogva bólintott, és megszorította a kezemet. Apró kis dobogást hallottunk meg. Gyorsan vert a pici szíve, Dóri pedig mosolyogva nézte a képet, ami biztosította róla, hogy egy csöpp kisember növekszik a szíve alatt. Bennem csak ekkor tudatosult a tény, hogy hamarosan nagynéni leszek.

Mikor Dóri készen volt, átballagtunk a sebészetre, ahol egy óra múlva sorra kerültem. Kiszedték a szilánkokat a térdemből, lefertőtlenítették, bekötötték, és hazaengedtek.

Aznap délután Dani újra átjött, ezért alkalmam nyílt bemutatni őt kicsiny családomnak. Robi már ismerte, de mama határozottan tiltakozott az itt alvását illetően. Dóri és Mark nagyon örültek, hogy megismerhették az egyik barátomat, Dani pedig szívből mosolygott egész délután. Végre jól érezte magát.

Akkor jöttem rá, hogy mire van szüksége igazából, és belefájdult a szívem a felismerésbe.

Az orvos azt mondta, hogy nem ugrálhatok, úgyhogy kicsit aggódtam. Ha ráugrok a lábamra, és belehasít a fájdalom, kizárt, hogy követni tudom majd a szöveget.

Mikor hazaértünk Dórival délelőtt, még nem gondoltam, hogy Peti, Dawe és Dani fogja magát, és az én hadi rokkantságomra hivatkozva feltúrja a szobámat. Ettől függetlenül így történt, én pedig meg akartam bosszulni a fiúk piszkálásait, ezért úgy döntöttem, hogy este megviccelem őket.

Miután mindhárom fiú kidőlt, és mélyen bevágta a szunyát, én nekiálltam leborotválni a lábukat.

Elsőnek Peti lábának estem neki, mivel tudtam, hogy ő mindig úgy alszik, mint a medve. Igazam is lett, nem kelt fel a kis akciómra, így miután mintásra borotváltam a lábát apró szíveket rajzoltam az arcára alkoholos filccel.

A következő áldozat Dani lett, akivel már nehezebb dolgom volt. Neki csikis volt a lába, ezáltal párszor megrúgott, miközben borotváltam. Neki csíkos lett a lába, és a kezére leopárd foltokat festettem. Végül Dávid került sorra. Neki teljesen leborotváltam a lábát, és az arcára macskabajszot rajzoltam, míg a lábaira egy- egy hatalmas koponyát pingáltam. Mivel Liz napok óta felém sem nézett, és most sem volt itt, így kezdtem haragudni rá. Haragomat viszont Dávidon töltöttem ki.

Őt még ki is sminkeltem, a szemét kékre festettem, a szájára pedig fekete rúzst kentem, majd lefújtam parfümmel. Az akcióm után egyenesen mama szobájába mentem, mert megígértette velem, hogy vele alszok, ha a srácok nálunk maradnak estére. Míg mások békésen szundikáltak, én csendben állítottam be az ébresztő órát reggel hatra, hogy másnap némi időt tölthessek a nővéremmel, és a sógorommal.

Végül engem is elnyomott az álom.